Sziasztok! :)
Igen, tudom, nagyon rég volt rész, de most meghoztam végre valahára! ^-^ Remélem azért tetszeni fog! :) És még egyszer bocsi, hogy nem hoztam, de a suli... Katasztrófa! :D
Nos, igen. Itt állok egy szombati délutánon teljesen tehetetlenül, hogy mégis mit csináljak. Az unalom és a depresszió elveszi előlem az életet...
Kb 2 hónapja jöttek haza a szüleim az állatkórházas kaland után. Épp nem voltam otthon, Asztriddal voltunk moziban, aki időközben hozzánk költözött, mert a szülei elmentek a nagyszüleinek segíteni, és Asztrid nem mehetett. Na, de nem ez az, ami miatt mélyponton vagyok. Hanem Hullócsillag miatt...
Hazajöttünk Asztriddal, épp röhögve léptünk be a ház ajtaján. A szüleim felálltak, és behívtak minket a konyhába... Itt már tudtam, hogy valami rossz lesz...
Hullócsillag sajnos beszedett egy rák-fajta betegséget, és elpusztult... Itt tört össze bennem a mécses, depresszióba estem, mindennap sírtam. Hogy mi történt velem ezek után? Dióhéjban leszögezem:
mindenkivel borzasztóan bunkó voltam, egyfolytában csak tanultam, mert a kedvenc sportomat nem tudtam csinálni, mivel a legjobb barátom itt hagyott... A végén a szüleimnél betelt a pohár és közölték, hogy így nem élhetek.
Most tartok itt. Sokkal jobban vagyok, de a hiánya még mindig nagyon fáj! :( ...
- Hazel!-nyitott be Asztrid a szobámba.
- Szia Asztrid!-huppant le mellém.
- Te meg Én Mozi MOST!!!
- Nincs kedvem most moziba menni...
- Neked soha, semmihez nincs kedved! Ugyan már mozdulj ki! Egyfolytában itt bent kuksolsz! Vagy tanulsz vagy laptopozol! Legyen végre elég!
- Én még gyászolok Asztrid...
- Tudom. De ezt akkor sem csinálhatod a végtelenségig! Éld az életed!
- Élem én.
- A szobádban zsepitengerben!
- Mi azzal a baj?
- Az, hogy te sosem fogsz ezen túllépni! Tudom, hogy nagyon megvisel, engem is megviselt. Nekem is hiányzik, de ő is ezt akarná.
- Hogy felejtsem el?!
- Nem! Azt, hogy a szívedben őrizd tovább!-itt felnéztem a plafonra. Asztridnak igaza van.
- Ha egyszer tudni fogom csinálni, megölöm a rohadt rákot.-dühöngtem.
- Segítek.-hajtotta a vállamra a fejét. Itt kicsördült a szememből 1-2 könnycsepp. Ültünk még vagy egy 20 percig teljes csendben, míg végül felszólaltam.
- Menjünk moziba.
- Ez az!-mosolygott, és fel is pattant.-Hotel Transylvania 2?-kacsintott.
- Annak van folytatásaaa?????
- Naná! Most adják! ^-^
- Akkor menjünk! :) -bólintottam.
- Szupi akkor induljunk, ha nem akarjuk lekésni!
- Oké! :D
És elmentünk moziba.
Ennyi lett volna a rész, bocsi, hogy ilyen rövid, de sajnos csak ennyire futja az időm! :/
