12.rész

Jól indult a napom. Reggel egy átlagos kis futással indítottam, de amik utána következtek... Azok elrontották a jókedvemet...

- Hope lassíts!-lihegtem mögötte 20 méterrel.
Hope: Gyere már!-intett a fejével előre.
- Nem vagyok olyan gyors!-léptem ismét futásba váltott át.
Loholtam, de utolértem. Elértünk a vízeséshez. Utánunk értek be Codyék Hóviharral.
- Másodikok vagytok!-lihegtem, miközben támaszkodtam a lábamra.
- Tudjuk!-kapkodott levegőért ők is.
- Szép volt srácok! Jöhet a következő gyakorlat?-szállt le Hablaty Fogatlannal.
- Még egy kis idő....-álltam fel-Oké, most már jó!
- Sárkányra fel! Asztridig a leggyorsabb tempóban menjetek!!-repült fel-3.....2......1!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordította, mi pedig szélsebesen szárnyaltunk.
Hogy miért vannak ezek a gyakorlatok? Asztrid zseniális ötlete volt, azzal az érvel, hogy felszeretne mérni minket. Hajnali 5 óta talpon vagyunk és azóta edzünk....
Épp megelőztük Codyékat és leszálltunk Asztridhoz.
- Rendben! Hazel az első!-kiáltott Halvérnek. Odasétáltunk Halvérhez, aki felkonferált  mindent.
- Túléltétek az egynapos felmérésünket!-jelentette be büszkén. Én belekaroltam Codyba és a vállára hajtottam a fejem.
- Látom fáradt vagy!-kacsintott rám Halvér.
- Nem kicsit!-kaptam föl a fejem.
- Szóval...-nézte a könyvét-Hazel 5 versenyt nyert, Codyval egyetemben.
- Tehát döntetlen... Ajh, miért nem Cody nyert?-jött oda Hanga, ellökött Codytól és ő karolt bele.
- Cody gyere!-jött be Bélhangos az arénába.
- Megyek!-lökte el magától Hangát.
- Jössz sétálni?-fogta meg a vállamat Asztrid.
- Még szép!-feleltem és már ki is mentünk.
Sétálgattunk 1 órát, beszélgettünkés segítettünk Gothinak. Visszafutottunk az arénába, ahol Cody volt a csomagjaival (?!).
- Itt meg mi folyik?-tette Asztrid csípőre a kezét.
- Codynak élnek a szülei!!! És szóltak Gothinak!-hadarta Halvér.
- Mi?-kérdeztem MÉG nyugodtan.
- Igen képzeld. És most hazamegy hozzájuk! Hú, libabőrös vagyok!-jelentette ki.
Odasétáltam Codyhoz és elráncigáltam a többiektől. Nem nagyon vették észre, nagyban beszélgettek.
- Mi ez az egész?-érdeklődtem.
- Élnek még! Annyira örülök neki!-mosolygott.
- Ja, hogy ez egy ilyen látogatás féle lenne?
- Mi? Nem. Hazamegyek!-fogta meg a vállam. Én már itt kezdtem rosszra gondolni, ezért könnybe lábadt a szemem.
- Végleg?-csuklott el a hangom.
- Végleg. De ígérem, jövök látogatóba!-próbált nyugtatni, mire én megöleltem.
- Hiányozni fogsz!-suttogtam.
- Te is!-válaszolta.Ekkor Bélhangos jött be a kapun.
- Cody indulnod kell, itt a hajó!-mondta. Elengedett és mélyen a szemembe nézett.
- Ígérem, még találkozunk.-fogta meg a kezem. Én megráztam a fejem. Megtöröltem a szemem, épp elengedtem a kezét, és indulni akartam, mire ő visszahúzott magához és megcsókolt. A csók végén végleg elengedte a kezem, és mindenkitől elköszönve kisétált az Arénából.
- Jól vagy?-fogta meg a vállamat Asztrid, én pedig még mindig Cody hűlt helyét néztem.
- Nem nagyon.-töröltem meg a szemem. Asztrid megölelt, utána pedig bólintottam Hopenak, aki mellém jött.
- Nem gond ha elmegyünk?-néztem a többiekre. Megértően bólintottak, így amilyen gyorsan csak lehetett kirepültünk, és a tenger felé vettük az irányt.
Hope: Azért ugye jól vagy?-kérdezte a sárkányom, mire én hátradőltem rajta.
- Nem. Nem vagyok jól.
Hope: Nekem is nehéz volt elköszönni Hóvihartól, de sikerült.
- Nekem ez több volt, mint elköszönés.
Hope: Akkor mi volt?
- Megszakadt a szívem. Meg eleve is túl hirtelen jött ez.
Hope: Igaz. De tedd túl magad rajta! ;)
- Oké. :')
Hope: Van kedved filmet nézni? :)
- Mindig feltudod dobni a kedvemet! :') -simogattam meg, és hazarepültünk. Megnéztük a Herkulest, amin jó sokat nevettünk.
Hope: Jaj Istenem... Hulla-hopp! x""""""D -nevetett a sárkányom.
- ,,A lelkemet kiteszem, hogy megöljem" :''''''''''D -töröltem le a könnyeimet.
Hope: Hú, ez állat volt. Vagy mondjam azt, hogy hulla jó? xD
- xD
Hope: Na, sikerült kiverned a fejedből Codyt?-rontotta le a kedvem.
- Kösz, pont kezdtem jobb kedvre derülni. :/
Hope: Hoppá bocsi...
Egy kis csend kerekedett köztünk, mire Hope elkezdte a szájával bibrálni a távirányítót. Én csak szomorúan a padlót néztem, mire felcsendült Meg dala.
-,,Ha volt is bűn, mit elkövettem, már régen leróttam az árát..."-énekelte, mire Hope megállította.
- Ez mire is jó?-néztem rá.
Hope: Nem érted a szöveget? :)
- Értem ám a célzást! ;) -kacsintottam nevetve.
Hope: Miért is nem látod be te is?-rakta rám a szárnyát.
- Ő elment Hope! Nem jön vissza csak mit tudom én... 5 év múlva!-fakadtam ki.
Hope: De te is meglátogathatod!
- Figyelj, ez neki biztos nem jelentett semmit, ez az egész!-álltam fel hevesen magyarázva.
Hope: Akkor miért csókolt meg?
- Hát..... Azt nem tudom.....
Hope: Na látod! Van itt csillag! :)
Rámosolyogtam, s bólintottam. Talán van még valami. Fáradt voltam, így ráhajtottam a fejemet, és elaludtam...