1.rész

Este felkeltem egy zaj hallatán. Megjegyzem ilyet még nem hallottam eddig. Odafutottam az ablakhoz és kinéztem. Semmi érdekeset nem láttam, csak a szép, csillagos eget. Magamra húztam egy nadrágot és egy pólót, leballagtam halkan a lépcsőn és kisétáltam az udvarra. Nálunk, itt Floridában elég jó idő van este is ezért inkább nem vettem fel pulcsit. Kiterítettem egy pokrócot a fűre és ráfeküdtem.
Míg arra vártam, hogy hátha az a furcsa hang visszajön addig mesélek egy kicsit magamról.
Még kislánykoromban éppen a tengerpart mentén kirándultunk, amikor megláttam egy delfint a vízben.Korom sötét volt, a hold rávilágított a tengerre, egy hullócsillag repült el pont fölötte, s úgy láttam meg. Mivel ilyen késő este már nem telefonálhattam ezért én magam vettem kezelésbe az ügyet!
Komolyabb baja szerencsére nem esett, de megsérült az egyik szeme feletti rész. Leragasztottam a sebét és végig nyugtatgattam. Beljebb mentünk egy kicsit a vízben és úsztunk.
Reggel az állatkórház jött érte és elvitték. Akkor úgy éreztem olyan ez, mintha a legjobb barátomtól tépnének meg. A szüleim látták is, hogy gond van ezért építettek egy fedett delfin medencét a kertünkbe és egy folyosón keresztül, lemehetek hozzá. ^-^
Röpke 1 héten belül visszakaptam a delfint. Nagyon jó barátok lettünk! Teltek az évek, senki nem tudott elválasztani minket!!! A delfint végül is arról az égi jelenségről neveztem el, ami miatt megtaláltam: Hullócsillag :)

Így nagyon röviden, ennyi az én történetem. 
Hirtelen valami nagyon gyorsan repült át az égen.
- Ez denevér lesz.
Újra megjelent. Sokkal nagyobb volt az alakja, mint egy denevérnek. Felálltam és közben végig az eget néztem.
Vártam egy percig. Minden teljesen csendes volt, addig ameddig el nem kapott és elvitt. Felemelt a levegőbe. Én közben, mint egy őrült üvöltöttem.
- ENGEDJ EL!!!!-ordítottam mire ő megállt (a levegőben) és lenézett. Egy éjfúria volt. Eléggé vigyorgott szóval azzal nyugtattam magam, hogy nem esz meg.
- Fogatlan? O.O
Fogatlan: Szia! :)
- Te beszélsz???!!! O.O
Fogatlan: Nem! De te érted a nyelvünket! ^-^
- És megkérdezhetem, hogy miért raboltál el?!
Fogatlan: Nyugi, biztos helyre megyünk! :)
- Hova?! Mikor mehetek haza?!
Fogatlan: Hibbant-szigetre megyünk és hamar! ;)
- De várjunk... Te vezető nélkül nem tudsz repülni...
- Szia!-nézett le hirtelen Hablaty, mire én felvisítottam.
- Nyugi nem bántunk! ;)
- Hehe kösz nagyon megnyugtat.... HAZA AKAROK MENNI!!!
- Kérlek csak nézd meg azt a helyet! Szeretnénk ha csatlakoznál hozzánk a Sárkánysuliban! :)
- Mert?
Fogatlan: Mert láttuk ahogyan Hullócsillaggal bánsz! Egy sárkánnyal is tudnál így bánni az egyszer tuti!
- Most mondott valamit?-kérdezte Hablaty.
- Igen, miért?
- Te érted amit beszél?! O.O
- Ha eddig nem jöttél volna rá, igen. Nem őrültködésből beszéltem hozzá, hanem válaszoltam.
- Azt gondoltam! ;)
- Mikor mehetek haza? :(
- Nem sokára, csak kérlek nézd meg Hopeot!
- Ki az a Hope?
Fogatlan: Egy nőstény sikló, aki nem eszik és nem kel fel a fekvőhelyéről. A többiek szerint beteg, de lehet, hogy csak egy gazda kell neki. 
- Aha, értem. Szegény.
- Bármit is mondott a pajti, helyeselem! Áh, nézd itt vagyunk!-megláttam élőben a szigetet! Annyira szép volt!!! ^-^
- Hű, ez gyönyörű! :)
- Ugye? :D
Leszálltunk, pontosabban engem Fogatlan ledobott a földre.
- Aú!-értem földet.
Fogatlan: Bocsi, ezt még mindig nem tudom, hogy kell csinálni... :(
- Nincs semmi baj. :)
- Szóval ez itt a házad egyenlőre ideiglenesen, ha pedig talán maradnál akkor a tiéd! ;)
- Kösz!
- Reggel a Nagyterem előtt legyél mondjuk 8:00-ra?
- Leesett, hogy hajnali 4 van?!
- Igen, nem baj. Jó Éjt! :)
- Jó Éjt....-besétáltam a házba. Egész otthonos volt így belülről. Felmentem az emeletre, ott volt az ágy. Belefeküdtem és elaludtam...