De hát ilyenkor ki nem akad ki?! Elindultam az erdő felé. Beérve a sűrűbe észrevettem, hogy egy sikló sárkány fekszik a patak mellett. Semmi életkedve nem volt. Csak nézte, a vizet, és a halakat. Kicsit soványabb volt az átlagosnál. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé. Elkezdtem simogatni a hátát. Arra gondoltam, hogy talán ő lehet Hope!
Elkezdtem simogatni... Semmilyen életjelet nem adott. Azt hittem, hogy meghalt..
- Szia.-suttogtam-Élsz még?
Nem kaptam választ.
- Hahó... Te lennél Hope? Kérlek itt vagy?-könnyek futottak a szemembe. Borzalmas volt ott ülni.
- Kérlek. Ha élsz még valahogy jelezd.... :'(
Ugyanúgy feküdt mozdulatlanul tovább. Kezdtem feladni a reményt. Közben eléggé sírtam, mert egy ilyet nem akartam soha végig nézni, nemhogy átélni! Éppen indulni akartam, amikor felállt a lábára.
Hope: Szia... Igen én vagyok Hope...
- Te élsz! :') -rohantam oda hozzá és szorosan megöleltem.-Jaj, bocsi...
Hope: Semmi baj. Még sosem ölelt meg, így senki. :')
- Oh, elnézést, illetlen vagyok... A nevem Hazel. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek! :)
Hope: Én, szintúgy. :') Egyébként honnan érted ahogy beszélek?
- Igazából... Gőzöm sincs! :D
Hope: Az jó! :'D
- Eljössz velem a faluba?
Hope: A faluba?!
- Igen, oda. Miért?
Hope: Onnan üldöztek el....
- Mi? Mi-mi történt?-ültem le a fűre.
Hope: Még nagyon kicsi koromban Anyukámat és Apukámat elszakították tőlem, engem pedig elhurcoltak egy emberhez, akinek nincsen fél keze. Folyton bántott, vert, hónapokig nem adott enni és inni. Akkor, amikor egyszer nem figyelt elrepültem tőle, de az éhség miatt a levegőből lezuhantam egy szigetre, ide. Itt pedig segíteni akarnak, csak én nem akarom, hogy megint bántsanak.
- Jesszusom... A-annyira sajnálom... :'(
Hope: Te vagy az első ember akivel beszélgetek....
- Én soha nem bántanálak. Soha!
Hope: Csak szeretetre vágytam és gondoskodásra. Egy olyan emberre aki törődik velem, nem hagyja, hogy éhezzek, segít ha rosszul vagyok és szeret.
- A faluból valaki biztosan megszeret majd Téged! ;)
Hope: Oh...
- Gyere el! Ott kapsz enni, inni, a sebeidre kezelést! Hidd el, sokkal jobban leszel! ;)
Hope: Rendben, menjünk.
Lassan elindultunk. 8:30-ra bent is voltunk a Nagyteremben. Már mindenki ott várt minket.
- Idehoztad Hopeot?! O.O Hogyan sikerült?!-ugrott fel Halvér.
- Eddig még senkinek sem sikerült....-mondta Asztrid.
- Ho-ho-hogyan?-kérdezte meglepetten Hablaty. Hope nagyon behátrált.
Hope: Félek... :(
- Nem kell nyugi :), gyere..-Hope szép lassan, de odajött a többiekhez.
- Há-há-hát Gratulálok! :) -tartott kezet Halvér.
- Miért?-kérdeztem.
- Hogy idehoztad! Nem semmi!
- Aha.......
- És ki legyen a gazdája?-ugrott fel Kőfej.
- Nem tudom.... :/ -felelte Asztrid.-Amíg a többiek ezt az ügyet tárgyalták, mi Hopeal kimentünk a főtérre.
Hope: Ültél már sárkányon?
- Nem, még nem.
Hope: És szeretnél?
- Hát.....-Ebben a percben felkapott a hátára és felrepültünk az égbe.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordítoztam. Nem akartam meghalni.
Amikor már elég magasra felrepültünk kezdtem nem izgulni.
Hope: Nyisd ki a szemed! :)
Kinyitottam. Elém tárult egy olyan kép amit még soha nem láttam.
- Wáó...... Ez csoda szép! :)
Kezdtem egyre biztonságosabban fogni a sárkányt, de még mindig nem eresztettem el. Elértük a felhőket és azokat fogdostam. Ezt az érzést sosem felejtem el! Még repülgettünk egy órácskát amikor megláttam a többieket a téren. Lassan leszálltunk. Egyikőjük sem vágott olyan vidám arcot úgyhogy nem sok jóra számítottam. Odasétáltunk hozzájuk, mígnem Hablaty bele is kezdett.:
- A faluban mindenkinek van már sárkánya, így nem találtuk neki helyet. Arra a döntésre jutottunk, hogy Alvinhoz küldjük.
- Hogy mi?! De ő is egy érző teremtmény, nem küldhetitek egy ilyen galád gonoszhoz, mint Alvin!-fakadtam ki.
- Egyáltalán honnan ismered Alvint?
- A sorozatból!
- A miből?
- Mindegy! Ne térj el a témától!
- Itt Hazel, senki nem szeretné befogadni. Az már túl sok sárkány egy embernek vagy családnak!
- Akkor sem mehet Alvinhoz!
- Van jobb ötleted?!
Csendben hallgattam.
- Erről beszélek. Kis sárkány-simogatta meg Hablaty-20 perc múlva indulunk!
Elmentek. Lezúgtam a földre és sírni kezdtem.
- Nem tehetik ezt veled!-A siklósárkány odabújt hozzám, és ő neki is pár könnycsepp kicsúszott a szeméből.
Hope: Én megleszek ne aggódj.
- Annyira köszönök mindent Neked! Nagyon fogsz hiányozni! :'(
Hope: Te voltál eddig az első barátom.
Szorosan magamhoz öleltem és sírtam. 10 perc múlva megjelent Halvér, hogy indulniuk kell.
A sárkány felém fordult. Én szorosan megöleltem.
Hope: Szeretlek.
- Én is Téged!
Felszálltak a hajóra. Hablaty épp kiakarta adni a parancsot az indulásra, amikor bevillant egy ötlet.
- Várj!
- Tessék Hazel?
- Én szeretném Hopeot befogadni!-kiáltottam ki.
- Mi? :)
- Ha szabad......
- EMBEREK ÁLLJ!!! HOPE! GYERE KI A HAJÓBÓL! HAZEL AZ ÚJ GAZDÁD!!! :)
Hope kirohant a hajóból és hozzám futott. Nagyon megnyalta az arcom.
A többiek is odajöttek. Amikor Hope abbahagyta a fejem szétnyalását odafordultam a többiekhez.
- Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veletek. Nem lett volna szabad, csak ez az egész annyira felkavarta a gondolataim meg annyira megszerettem Hopeot és...-könnyezett a szemem-el sem hiszem, hogy itt lehetek! :') Olyan szép ez a hely! Ja, és még be sem mutatkoztam. Hazel vagyok.
- Elhisszük, hogy hülyén érezted magad. :D -nevetett Hablaty.
- De természetesen megbocsájtunk.-ölelt magához Asztrid.-Igaz srácok? :)
- Persze!-felelték egyszerre.
- Egyébként ismersz minket? :/ -kérdezte Takonypóc.
- Igen, filmekből. Mindegyikőtöket ismerem! :'D
- Azért bemutatkozzunk? :) -kérlelt Fafej.
- Nagyon örülnék neki! :)
Mindenki a saját ízlése szerint bemutatkozott. Már most megszerettem őket! :)
- Holnap repülőleckével kezdjük, hogy megtanulj sárkánnyal repülni! ;) -jelentette ki Hablaty.
- Már várom!!! ^-^ -visítoztam.
Elment mindenki kivéve Asztrid és Kőfej.
- Szerintem mi nagyon jó barátnők leszünk! ;) -mondta Asztrid és megölelt.
- Egyetértek! :) -szállt be a csoportos ölelésbe Kőfej is.
- Az szabályszegés lenne ha most elmennénk hármasban repülni? :P
- Dehogy! ;) -fütyült Asztrid és Viharbogár már ott is termett.
- Én sajnos nem tudok veletek jönni, mert lakást kell takarítanom. :(
- Kár.... :( -mondtuk egyszerre Asztriddal.
- Jó Éjt Nektek csajok, holnap találkozunk, puszi!!! :) -köszönt el tőlünk Kőfej és elment.
- Szia!!!! :) -ordítottuk utána.
- Na, mehetünk? ;) -kacsintott Asztrid.
- Még szép! :) De én még nagyon nagyon kezdő vagyok! :D
- Tudom, de biztos nem megy olyan szörnyen! ;)
- Hát.... XD
Felrepültünk a naplementébe és elszárnyaltunk...
Hope: Félek... :(
- Nem kell nyugi :), gyere..-Hope szép lassan, de odajött a többiekhez.
- Há-há-hát Gratulálok! :) -tartott kezet Halvér.
- Miért?-kérdeztem.
- Hogy idehoztad! Nem semmi!
- Aha.......
- És ki legyen a gazdája?-ugrott fel Kőfej.
- Nem tudom.... :/ -felelte Asztrid.-Amíg a többiek ezt az ügyet tárgyalták, mi Hopeal kimentünk a főtérre.
Hope: Ültél már sárkányon?
- Nem, még nem.
Hope: És szeretnél?
- Hát.....-Ebben a percben felkapott a hátára és felrepültünk az égbe.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-ordítoztam. Nem akartam meghalni.
Amikor már elég magasra felrepültünk kezdtem nem izgulni.
Hope: Nyisd ki a szemed! :)
Kinyitottam. Elém tárult egy olyan kép amit még soha nem láttam.
- Wáó...... Ez csoda szép! :)
Kezdtem egyre biztonságosabban fogni a sárkányt, de még mindig nem eresztettem el. Elértük a felhőket és azokat fogdostam. Ezt az érzést sosem felejtem el! Még repülgettünk egy órácskát amikor megláttam a többieket a téren. Lassan leszálltunk. Egyikőjük sem vágott olyan vidám arcot úgyhogy nem sok jóra számítottam. Odasétáltunk hozzájuk, mígnem Hablaty bele is kezdett.:
- A faluban mindenkinek van már sárkánya, így nem találtuk neki helyet. Arra a döntésre jutottunk, hogy Alvinhoz küldjük.
- Hogy mi?! De ő is egy érző teremtmény, nem küldhetitek egy ilyen galád gonoszhoz, mint Alvin!-fakadtam ki.
- Egyáltalán honnan ismered Alvint?
- A sorozatból!
- A miből?
- Mindegy! Ne térj el a témától!
- Itt Hazel, senki nem szeretné befogadni. Az már túl sok sárkány egy embernek vagy családnak!
- Akkor sem mehet Alvinhoz!
- Van jobb ötleted?!
Csendben hallgattam.
- Erről beszélek. Kis sárkány-simogatta meg Hablaty-20 perc múlva indulunk!
Elmentek. Lezúgtam a földre és sírni kezdtem.
- Nem tehetik ezt veled!-A siklósárkány odabújt hozzám, és ő neki is pár könnycsepp kicsúszott a szeméből.
Hope: Én megleszek ne aggódj.
- Annyira köszönök mindent Neked! Nagyon fogsz hiányozni! :'(
Hope: Te voltál eddig az első barátom.
Szorosan magamhoz öleltem és sírtam. 10 perc múlva megjelent Halvér, hogy indulniuk kell.
A sárkány felém fordult. Én szorosan megöleltem.
Hope: Szeretlek.
- Én is Téged!
Felszálltak a hajóra. Hablaty épp kiakarta adni a parancsot az indulásra, amikor bevillant egy ötlet.
- Várj!
- Tessék Hazel?
- Én szeretném Hopeot befogadni!-kiáltottam ki.
- Mi? :)
- Ha szabad......
- EMBEREK ÁLLJ!!! HOPE! GYERE KI A HAJÓBÓL! HAZEL AZ ÚJ GAZDÁD!!! :)
Hope kirohant a hajóból és hozzám futott. Nagyon megnyalta az arcom.
A többiek is odajöttek. Amikor Hope abbahagyta a fejem szétnyalását odafordultam a többiekhez.
- Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veletek. Nem lett volna szabad, csak ez az egész annyira felkavarta a gondolataim meg annyira megszerettem Hopeot és...-könnyezett a szemem-el sem hiszem, hogy itt lehetek! :') Olyan szép ez a hely! Ja, és még be sem mutatkoztam. Hazel vagyok.
- Elhisszük, hogy hülyén érezted magad. :D -nevetett Hablaty.
- De természetesen megbocsájtunk.-ölelt magához Asztrid.-Igaz srácok? :)
- Persze!-felelték egyszerre.
- Egyébként ismersz minket? :/ -kérdezte Takonypóc.
- Igen, filmekből. Mindegyikőtöket ismerem! :'D
- Azért bemutatkozzunk? :) -kérlelt Fafej.
- Nagyon örülnék neki! :)
Mindenki a saját ízlése szerint bemutatkozott. Már most megszerettem őket! :)
- Holnap repülőleckével kezdjük, hogy megtanulj sárkánnyal repülni! ;) -jelentette ki Hablaty.
- Már várom!!! ^-^ -visítoztam.
Elment mindenki kivéve Asztrid és Kőfej.
- Szerintem mi nagyon jó barátnők leszünk! ;) -mondta Asztrid és megölelt.
- Egyetértek! :) -szállt be a csoportos ölelésbe Kőfej is.
- Az szabályszegés lenne ha most elmennénk hármasban repülni? :P
- Dehogy! ;) -fütyült Asztrid és Viharbogár már ott is termett.
- Én sajnos nem tudok veletek jönni, mert lakást kell takarítanom. :(
- Kár.... :( -mondtuk egyszerre Asztriddal.
- Jó Éjt Nektek csajok, holnap találkozunk, puszi!!! :) -köszönt el tőlünk Kőfej és elment.
- Szia!!!! :) -ordítottuk utána.
- Na, mehetünk? ;) -kacsintott Asztrid.
- Még szép! :) De én még nagyon nagyon kezdő vagyok! :D
- Tudom, de biztos nem megy olyan szörnyen! ;)
- Hát.... XD
Felrepültünk a naplementébe és elszárnyaltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése