- Jó Reggelt, Kislány! :)
Hope: Szia! :)
- Jaj, ne! :O -jutott eszembe valami.
Hope: Mi történt? :(
- Haza kell mennem!
Hope: De, de, de te itt laksz! :'(
- Jó akkor a másik haza!
Hope: Az hol van?
- Floridában. :/ Menjünk Hablatyhoz!
Kirohantunk a házból és befutottunk a Sárkánysuliba.
- Jó Reggelt Hazel! :) -köszönt Hablaty, amikor a szavába vágtam.
- Haza kell mennem!
- Mi? Hisz' csak most jöttél! :( -keseredett el Asztrid.
- Vissza fogok jönni, de nekem attól még ott is van egy életem. Hogy jutok haza?
- Kövess!-intett Hablaty, Hopeal követni kezdtük. Bementünk egy erdőbe, onnan egy vízeséshez.
- Wáó ez gyönyörű!!!!!!!!!!!!!!!! ^-^ :)
- A vízesés mögött lesz egy kis járat, ha azon kimész a házatokba fogsz jutni!
- De a házunkon belül hova?
- Hullócsillag medencéjéhez! Ott van 2 szekrény. Abból az egyikbe!
- Okés, hamarosan jövök!
- Hazel!
- Hm?
- Ma van az első tanítási napod!
- Igen, tudom! Visszaérek!
- Rendben! ;)
Vettem egy mély levegőt. Hopera néztem. Bementünk a járatba. Kb. 5 perc gyaloglás után, de elértünk a szekrénybe! ^-^ Kinyitottam. Hullócsillag épp úszott. Mikor meglátott azonnal csőrikézett.
- Hullócsillag!!!!! ^-^ :-)
Semmi gondolkodás nélkül beleugrottam mellé a vízbe. Megöleltem és úsztunk együtt.
- Hiányoztál! :')
Hullócsillag: Te is! :)
- Mmmi???? Te is beszélsz??? O.O
Hullócsillag: Igen. Most jöttem rá! :)
- Nagyon szeretlek! :)
Hullócsillag: Én is. ^-^
- Ja, persze, elfelejtettem. Ő itt Hope, a sárkányom.
Hullócsillag: Szia, örülök, hogy megismerhettelek! :-)
Hope: Én is. ;-)
- Nekünk mennünk kell.. :-(
Hullócsillag: Mi? De miért? :-(
Hope: Nyugi visszajövünk!!! Csak Hazelnek ma lesz az első órája. :-)
Hullócsillag: Rendben. Jó tanulást! :-)
- Sietünk.-adtam neki egy puszit és kiszálltam a medencéből.
- Így is jó!-Legyintettem a ruhámra meg úgy mindenemre, mert, hogy teljesen eláztam.
Visszementünk a szigetre, onnan be a Sárkánysuliba.
- Sziasztok, megjöttem.-lépkedtem a cipőmben, amiből minden lépés után jött ki egy tócsa.
- Veled meg mi történt?-kérdezte Asztrid.
- Ja, egy kicsit vizes vagyok.
- Kicsit... :D -nevetgélt Halvér.
- Nos. Akkor mindenki itt van?-állt fel Hablaty.
- IGEN!!!-ordította Fafej.
- Még egy vendég csatlakozik hozzánk, az unokaöcsém: Cody.-kezdte Hablaty és Cody mellélépett. Barna haja, zöld szem... Pont, mint Hablatynak.
- Sziasztok! :-)
- Szia!-mondtuk egyszerre. Nekem első látásra megtetszett.. Nagyon...
- Szóval.. A 2 újonc először elméleti aztán levegőben. Cody a sárkányod?
Egy Szörnyennagy rémség jött oda hozzánk.
- Ő itt Hóvihar.-mutatta be a sárkányát. Teljesen hófehér volt, és szelíd. Hope odament hozzá és súgott valamit:
Hope: A gazdámnak tetszik a gazdád.
Hóvihar: Tényleg? :)
Hope: Én úgy látom :D
A többiek épp beszélgettek. Odafordultam hozzájuk. Asztid kérdezett egy-két elméletet, aztán Halvér nyolc-tizet, de a végeredmény az, hogy átmentem a teszten.
- Akkor, most jöjjön a levegőben.-tapsolt Hablaty. Mind a ketten kaptunk egy nyerget, ami megjegyzem nagyon kényelmes!!! :) Felültünk a sárkányainkra.
- Száljatok fel!-mondta Halvér.
Nekem sikerült, egyhelyben voltam a levegőben. Codynak is ment.
- Repüljetek fel a hegy tetejére és hozzátok le a zászlótokat. Utána gyertek le.-mutatott Asztrid a hegyre.
Egyszerre elkezdtünk felrepülni. Én borzasztóan élveztem! ^-^ Felértem a hegyre, megfogtam a zászlómat és elkezdtem lefele száguldani. Írtó jó móka volt!!! :)
- Rendben Hazel leért. Ügyes volt! :-) Cody?
- Nem tudom... Én előbb értem fel a hegyre.
Mindenki megnyugodott amikor Cody leszállt. Megszerezte a zászlót.
- Holnap a sima repülést fojuk tanulni. ;)
- Okés.-mondtuk egyszerre.
- Most akkor lehet menni? :/ -kérdezte Fafej.
- Igen, lehet! :)
- Sziasztok!-indult el mindenki kifele. Kisétáltunk Hopeal a Főtérre.
- Nagyon jók voltunk!!! :)
Hope: Igen... :) Kérdezhetek valamit?
- Hogyne.
Hope: Ez a fiú, Cody, tetszik neked?
- Mi? Pffff dehogy csak szimpatikusnak tűnik, ennyi.-Akkorát hazudtam, mint a ház.
Hope: Oké, csak kérdeztem.
- Ö sziasztok..-köszönt Cody.
- Szia!
- Megkérdezhetem a neved, mert itt még nem nagyon ismerek senkit..
- Persze! Hazel vagyok. Te pedig Cody.
- Igen. És ő kicsoda?-simogatta meg a sárkányom.
- Ja, ő Hope. Hóvihar nagyon szép sárkány. :)
- Köszi..
- Elmegyünk sétálni?
- Persze! :)
Elindultunk a part felé.
- És, mennyire hasonlítasz Hablatyra?
- Hát, sok mindenben.
- Hogy kerültél ide? Mármint nem bántásból, csak kérdezem.-Codynak elszomorodott az arca.
- A szüleim elmentek.
- Oh.. Sajnálom... :-( -tettem a kezemet a vállára.
- Pléhpofa és Hablaty az egyetlen, aki befogadott. Senki más nem.
- Akkor már világos..
- Na és te?
- Hát.. Hehe.. Engem Hablaty hozott ide.
- Mi?
- Igen. Kimentem az udvarunkba és elkapott Fogatlannal, azért, mert én értem a sárkányok nyelvét és tudok tolmácsolni. :)
- Hú... Nem semmi.
- Hát... Nem! :D
- És, hány éves vagy?
- 15 leszek. Te?
- Én is.
- Vannak barátaid?
- Mindenki azt hiszi, hogy őrült vagyok. Senki nem barátkozott velem. Egyedül voltam. Mindig.
- Nekem vannak barátaim.
- Az jó.
- De miért hiszik ezt?
- Nem tudom..
- És, voltál már szerelmes?
- Nem.
- Soha??
- Soha. Na és te?
- Én sem! :D
Még órák hosszat beszélgettünk. Megfigyeltem és igaz: teljesen olyan, mint Hablaty. Most, hogy így beszélgettünk, jobban megismertem, és nagyon jó fej. Eléggé megtetszett :/.
Este kilencre hazaértem a házamba, és bevetettem magamat az ágyba. Sok dolog kavargott a fejemben, és még most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése