7.rész

Felriadtam az álmomból. Gothit láttam ahogy éppen valamit főz. Az ő lakásában voltam. Odahozott hozzám egy papírt amire ez volt ráírva:
Szia Hazel!
Én Gothi vagyok. Hozzám hoztak miután elájultál. Nincs komolyabb bajod, így elmehetsz. :)
- Köszönöm! :) -mondtam és beágyaztam magam után, kimentem a házból. Mivel több ezer méter magasban voltam fütyültem egyet. Hope rögtön ott termett.
Hope: Hazeeeeeeeeeeel!!!!!!!!!!!!!!!!!! *-* :)-szállt le. Megöleltem.
- Szia! :) Mehetünk le?
Hope: Igen!!! *-*
Lerepültünk és Asztrid háza elé mentünk. Kopogtam. Ő nyitott ajtót és rögvest megörült.
- Jaj, annyira aggódtam érted! ^-^ -ölelt meg.
- Jól vagyok :)
- Menjünk a Sárkánysuliba?
- Igen, mehetünk.
Elindultunk. Amikor odaértünk és bementünk a kapun megláttuk... HANGÁT!!!!!
- HANGA?!-akadt ki Asztrid. Úgy látszik még mindig nem kedveli... :/
- ASZTRID?!-fakadt ki Hanga is. Huhúúú itt dúlik a hangulat.... :/
- Mit keresel itt?!-ment közelebb hozzá.
- Beugrottam! Lehet, hogy itt fogunk lakni! Ja, és ide járok órákra!-tárta szét a karját. Mivel én láttam a sorozatot (az össze részét nem egyszer :D) megismertem a lányt. És annyira most sem szimpatikus...-Ja, Neked be sem mutatkoztam!-fordult felém-Hanga vagyok! :) -mosolygott rám furán. Én meglepődötten visszanéztem és válaszoltam.
- Hazel vagyok, Asztrid unokahúga! :) -erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ó, akkor te is olyan vagy, mint ő?-kérdezte gúnyosan.
- Ezt meg, hogy érte?
- Mindegy sehogy. Remélem barátok leszünk! ;) -vigyorodott el. Hú, de nem tetszett a modora!
Az egész napunk Asztriddal feszültségben telt el. A többiek hozzám is odajöttek, hogy jól vagyok-e, Hulló, hogy van meg ilyenek. Válaszoltam, hogy semmit nem tudok, és utána már mentek is Hangához. Amint vége volt a repülési óráknak Asztrid és Én azonnal lelépni készültünk...

***

- Asztrid hova sietsz? :) -kérdezte Hablaty.
- El.
- Csak próbálok kedves lenni Veled, miután ti így ránk hoztátok a frászt!
- Bocsi most nem vagyok túl jó hangulatomban...-dőltem neki a falnak és lecsúsztam a földre.
- De miért? Hullócsillag miatt?-csúszott le mellém Hablaty is.
- Nem...
- Akkor mi miatt?
- Én... Sajnálom azt a szivatást... Nem kellett volna...
- Ugyan semmi baj! :) De elmondod, hogy mi a baj?
- Hanga a bajom!
- Mi?-lepődött meg.
- Nekem még mindig egy kicsit gyanús...-nézett Hanga felé aki épp Halvérrel nézte/tanulmányozta a Sákánykönyvet.
- Ezt már lezártuk nem?-sóhajtott egyet.
- Te biztos...
- Ugyan Asztrid! Múltkor fenyegették, hogy hazudjon! Most biztos nem hazudik!
- Nekem attól még gyanús marad oké?
- Felőlem... Figyelj Asztrid....
- Igen?
- Lenne kedved....
- HÚ, halljátok ez a Hanga őrült jó fej maradt!-futott oda hozzánk Takonypóc.
- Aha, gondolom...-néztem a földre. El is rohant azzal a nagy lendülettel amivel jött.
- Mit is akartál mondani az előbb?-kérdeztem.
- *sóhajt* Minegy nem fontos...-felállt és elment.

***

- Na mehetünk?-mentem oda Asztidhoz aki még mindig a földön ült és azt nézte. Nem volt túl jó kedvében-Valami baj van?

- Ezt inkább én kérdezném tőled...-nézett fel könnyekben álló szemmel

- De mi-i történt?!-guggoltam le.

- Szerinted tetszem Hablatynak?-kérdezte.

- Szerintem igen! :) *-* -mosolyogtam-De miért kérded?

- Féltékeny vagyok...-sírta ki e mondatot.

- Mi?!

- Hangára... Mindig az voltam. Az első alkalommal csak egy kicsit, de most nagyon. Nézz oda!-mutatott a csoportra. Mindenki körülállta és kérdezgették.

- Óh... Akkor neked is tetszik Hablaty?-ültem le.

- Nekem nagyon tetszik Hablaty! De várjunk... Milyen is...?!

- Te mondtad az előbb, hogy nézzek rájuk! A vak is látja, hogy Hangának is bejön...-néztem ismét oda.

- Igaz...

- Figyelj..-tettem a kezemet a vállára-Ha tényleg igazán szeret akkor nem hagy cserben! :)

- Remélem...-mondta és letörölte a könnyeit-Hú, ez jó ciki volt... :') -nevetett.

- Dehogy volt! :) Na, gyere menjünk hozzánk! :) Aludj nálunk!

- Rendben. :)

Épp indulni akartunk amikor a csoport odajött hozzánk röhögve.

- Ma buli lesz a parton! Jöttök? :) -kérdezte Hablaty.

- Nem. Kösz, nem megyünk.-felelte Asztrid.

- Minden rendben?-tette Asztrid vállára a kezét. Asztrid látta Hanga arcát. Teljesen vörös volt. Égett a dühtől. Fogta Hablaty kezét és levette a válláról.

- Igen minden rendben!-mondta és elindult. Visszafordult és megragadta a karom:

- Gyere már!

- Oké megyek.

Elmentünk minél gyorsabban és elmentünk először Asztridhoz vízért és pár darab almáért, mert elmegyünk kettesben kirándulni kikapcsolódás képpen.

- Kész vagy?-küszködött a könnyeivel küszködve.

- Igen, menjünk.-Asztrid épp nyitotta az ajtót amikor az előtt állt...: HANGA!